Volt egyszer egy apuka, aki elindult szerencsét próbálni. Bocsánat, inkább így kezdem: volt egyszer négy apuka, akik elindultak szerencsét próbálni. Történt pedig mindez a 21. században, egy Budapest nevű tartományban. Nehéz vándorútjuk során sok-sok próbát kellett kiállniuk. El sem is hinnétek, volt közöttük olyan, aki egy kisfiút talált reggelre a küszöbén. Mit tehetett hát ez a cseppet sem pór lélek? Bevitte. Enni, inni adott neki, vetett neki finom puha ágyat. A másik találkozott egy rút boszorkánnyal, de hiába intette a hites felesége, hogy nagyon vigyázzon, tündérnek nézte a boszorkányt, és legott feleségül is vette. A harmadik egy szegény özvegyember volt, aki barmokat gyógyított éjt nappallá téve. Volt néki egy kicsi lánya, egy világszép árva nádszálkisasszonyka, akit mindenkinél és mindennél jobban szeretett. De ki nem is találnátok, el sem is hinnétek, milyen volt a negyedik? A negyedik hamuban sütötte a pizzát, hogy eltarthassa népes családját, és szépséges feleségét. De ez az asszony! Ez az asszony hálatlan volt. Egyik éjjel, még kakasszó előtt úgy elillant otthonról, hogy a szél sem hozott róla hírt. Hát eddig a mese. És mi a valóság?

A valóság egy filmsorozat, mely hétköznap esténként a TV2-n megy, és valamiért néznünk kell. Mintaapák a címe, és tele van mesével. Úgy is mondhatnám, hogy telemese. Sok-sok telemesét láttam már, mostanában egyre kevesebb szegez a székre. Az alkotók bizonyára nagyon tudnak valamit. Miből gondolom ezt? Régen esett meg velem telemese nézés közben, hogy miközben nevetek, összeszorul a torkom. Összeszorul, mert sajnos, vagy hál' istennek, olyannyira hiteles, és ismerős a helyzet, hogy magamra ismerek. És Csehov szavaival élve magamon röhögök.

Vagy Füst Milánt idézve: Ez mind én voltam egykor. Azért idézek klasszikusokat, mert ez a sorozat mindenképpen magas polcra való.

Emlékszem, hogy pár évtizede egy dél-amerikai teleregény főszereplőjének kiszabadításához pénzt gyűjtött a magyar nép. Mert megszerettek, szívükbe helyeztek egy „telemesebeli” karaktert. Elfelejtették, hogy a történet nem az ő valóságukról szól. Még azt sem vették észre, hogy több száz évvel korábban játszódik a történet. Ez szerintem inkább szép, mint sajnálatos. A mese elvághatatlan aranycérnája pár öltéssel összefércelte az évszázadokat.

A Mintaapák főszereplőinek valószínűleg nem bérel majd középkategóriás legényszállást a magyar nép. Arra az esetre gondolok, ha el akarnának szökni otthonról, hogy egy kicsit önmagukban lehessenek. Csakis azért, hogy a következő nap ránehezedő próbáját amúgy férfiasan átgondolhassák: az Üveghegyet másszák meg előbb, vagy a hétfejű sárkánnyal küzdjenek meg. Bízunk a főszereplőkben, szeretettel lessük minden akciójukat, tévedésüket, esendőségüket.

További jó estéket, Nektek, Mintaapák.

Fotó: TV2