2019. 08. 07.
Kredenc a templomban - Halász Margit útijegyzetei
Volt egy kertem Skóciában 7.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kredenc a templomban - Halász Margit útijegyzetei

Úgy tűnik, Európa tényleg nagyon komolyan veszi az újrahasznosítást – már ami a templomokat illeti. Azon gondolkodom, az európai ember miért nem akar Isten házába járni. Csak találgatok: köszi szépen, elvan magában, majd ő jobban tudja, neki ne mondja meg senki, mit tegyen, tudatosan és extra módon öntudatosan akar élni. Minden fontosabb lett Istennél: a kutya, a macska, a test, a tetkó, a kaja, a pia, a szex, a vásárlás. Tovább is van, de nem mondom, mert nem jut több hirtelen eszembe. Szóval konganak a templomok Európában. Itt Skóciában két „újrahasznosított” templomba is van „szerencsém” ellátogatni, az egyikből étterem lett, a másikból aukciós ház.

Lázasan készülődünk reggel a nénimmel, aukcióra megyünk. A nénim egy nagyobb ebédlőasztalt szeretne venni. Reméli, hogy szerencséje lesz. Megérkezünk a kisváros temploma elé. Nagy a nyüzsgés. De nem az igére való éhség miatt. Az előtérben finom szendvicseket lehet kapni. Belépünk. Kétoldalt a polcokon és a vitrinekben sok-sok csábító csecsebecse kandikál ránk. Éppen úgy, mint Petőfi versében az a bizonyos körte.

Csecsebecse

Fent a karzaton egy hatalmas kivetítő. Mellette asztal. Az asztalon egy nagy kalapács. A másik oldalon egy legalább három méter magas vaslovag páncéllal, sisakkal, pajzzsal. Kezében hatalmas vasbárd. Egyenesen felénk sújt. Ez biztos szakmai ártalom, de én ebben súlyos jelképet vélek felfedezni. Mondom a nénimnek, mi lenne, ha licitálna rá. Jól mutatna a több száz éves háza előtt. Azt feleli, hogy benne is felmerült, de attól tart, hogy egy reggelre ellopnák. 

Katona

No, de sebaj, van itt elég cucc, pontosan 586 items, azaz tétel. A nénim tudatos vásárló, ő pontosan tudja, mit akar venni. Be is karikázza az A4-es papíron, melyre hibátlan tételezéssel fel vannak írva az áruk. Van vagy négy oldal. Tétován járkálok a sorok között, tényleg izgalmas látvány a sok régiség. Engem mindig is vonzottak a régi tárgyak. Vajon miket láthattak? Ha beszélni tudnának...

Létra

Egy kis dobozban találok hat darab vintázs női karórát, gondolom, jó lesz ajándékba. Öt fontba kerül a hat. Abban maradunk a nénimmel, hogy én másfél órás kimenőkkel felfedezem a várost, és utána visszatérek öt-öt percre. Azt kérdezi a nénim, meddig menjen el az óráimmal. Azt felelem, hogy max. hat fontig. Egyrészt ha lúd, legyen kövér, másrészt, én magyar magyartanár vagyok.

A Burns-szobor előtt állok, nézem a nagy költőt. Akárhányszor látogattam eddig erre a térre, mindig ült a szobor fején egy sirály. Komolyan érdekel, hogy ez a kulturális örökség által önkéntes alapon foglalkoztatott VIP-sirály-e, vagy sorsot húznak minden reggel a sirályok, hogy ki ülhet aznap Burns fejére.

Sirály!

Másfél óránként visszatérek, de úgy érzem, ennek sohasem lesz vége. A nénim szemmel láthatóan élvezi a licitálást. Kipirult arccal minden egyes (586!) tételhez jegyzetet készít: mennyiért vették meg, jó-e az áru. Ha jó, egy vonal, ha közepes, két vonal, ha szóba sem jöhet, három vonal. Csodálom a kitartását. Bámulom a kalapácsos aukcióvezetőt. Milyen higgadt, milyen alázatos, milyen fegyelmezett. Milyen makulátlanul gyűrődésmentes az inge. 

Kredenc

Mellettem egy széken idős hölgy. Előttünk egy jóképű középkorú férfi. Az ősz hölgy feláll, odalépdel suttyomban a férfihoz, és rácsap a férfi fenekére. Ez elvileg egy marha jó vicc lehetne, de sajnos a felőlem lévő oldalon csap rá. A férfi rám kapja a tekintetét. Megilletődötten állok. Mondom és mutatom, hogy nem én voltam. It wasn't me, it wasn't me, ismétlem.

Még szerencse, hogy a hölgy hangosan nevetve elnézést kér tőlem. Tisztázódik a talány. Különben megnézhettem volna magam. Még az is lehet, hogy szexuális zaklatás miatt jól meghurcolnak. Uh, ezt most az egyszer frankón megúsztam. Kérdezem a nénimtől, ki volt az a hölgy. Nem tudom, feleli, de minden aukción ott ül, sohasem vesz semmit, csak szórakoztatja a vevőket. Bennem még az is felmerül, hogy mi van, ha ez a hölgy valaha ebbe a templomba járt. És ilyen rossz viccekkel áll bosszút.

Item 506

Megvan az ebédlőasztal! Hurrá! Nagyon örülünk. Még négy szék is akad hozzá. A négy széket két férfi próbálja elhelyezni a kis autónk hátsó ülésén és a csomagterében. Sehogyan sem sikerül nekik. A nénim odaugrik, arrébb taszajtja a két férfit, és fél perc alatt bepakol. Gázt ad. Indulunk. Minden okom megvan rá, hogy örüljek, jó vásárt csináltunk. Mégsem vagyok felhőtlenül boldog. Az a gigantikus vaslovag jár a fejemben. Mi van, ha egyszer elenged a vas, és lesújt a vásározókra? Ott kő kövön nem marad, és lesz nagy sírás-rívás meg fogcsikorgatás. Az már hétszentség.

Burns versét, az Ae Fond of Kiss, magyarul a Még egy csók részletét olvasom egy kis táblán az autóban. Magyarul így hangzik:

„Nem lett volna szívünk oly vak,

ne lett volna vágyunk oly vad,

ne jött volna, ne nőtt volna:

szívünk most nem haldokolna.”

Szabó Lőrinc fordítása

Robert Burns idézet


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés