Kedves Szomszédaim! Ma reggel azt a hírt kaptam rólatok, hogy némi viszálykodás van köztetek. Kérlek benneteket, őrizzétek meg higgadtságotokat, és ne gondolja többnek magát egy se közületek, mint amennyinek gondolnia kell. Éljetek minden emberrel békességben. Én pedig meg vagyok győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal. A millporti kerekezés másnapján a Dumfries-i Mezőgazdsági Show felé vesszük az irányt. Útközben egy nagy tölgyfa árnyékában piknikezünk. Fúj a szél, esőfelhők gyűlnek kelet felől. Fekete tehenek kíváncsiskodnak, na vajon, mit eszünk, mit iszunk. Ez a nap a csodálkozásé: lessük, figyeljük majd egész nap, milyen változatos és káprázatos barmokat teremtett Isten. A felvonulás egy hatalmas rétet foglal el, körben hegyek. Mindenhol fehér köpenyes férfiakba, nőkbe és gyerekekbe botlom. Gondolom magamban, minek ide ez a sok orvos? De képzeljétek el, kedves szomszédaim, azok nem orvosok voltak, hanem egytől egyig parasztok, azaz farmerek. Szóval Skóciában úgy néz ki a paraszt, mint nálunk az orvos. Nem szeretnék a levegőbe beszélni, de a baromtartás itt igen becses, becsülendő szakmunka, hát erre fel a fehér köpeny is. De azért ne feledjük, hogy nem az számít, aki etet, az sem, aki ganéz, hanem csak az Isten, aki a növekedést adja. Már látom, ezen a napon is sokkal bőségesebben fog történni minden, mint ahogy kértem. Barmok garmadája vonul itt fel, mi szem szájnak ingere: tizenötféle kecskét, tizenkétfajta juhot számolok, a tehenekbe pedig belegabalyodom.  Belegabalyodom, mert annyira elveszi eszemet a felföldi tehén (highland cow) szépsége és rejtélyessége. Ez egy kifejezetten rosszul fésült tehén. Dús hajat növesztett, ráadásul az egész a szemére fésülve, nem látszik a tekintete. Hippi is, meg raszta is. Kedves szomszédaim, láthatjátok mennyire tökéletlen az emberi természet, folyton a rejtélyest, megmagyarázhatatlant, titokzatost kutatja. A Galloway-i öves tehén már nem ilyen. Egyenesen szembe néz az emberrel, itt vagyok, fekete-fehérre teremtettem. Aztán jönnek a nagy hústorony tehenek büszke gazdáikkal, a barmok nyakán számtalan érem, hát igen, a kegyelmi ajándékokat nem egyformán osztják a teheneknek sem. Az különösen szívmelengető számomra, hogy a család apraja-nagyja együtt vonul a jószágokkal a bírák elé. Kis fehér köpenyes fiúcskák és lánykák kezükben pálcákkal terelgetik az állatokat és büszke arccal mosolyognak a közönségre. Igen, így kell ezt csinálni. Szomszédaim, nem szeretném, ha nem tudnátok, mily öröm festi itt rózsaszínre az arcokat. Az egyik sátorban asszonyok gyapjúból szőnek és kötnek. A másikban a házi művészek állítanak ki. Kik azok a házi művészek? Hát minden skót paraszt és parasztasszony. Más szóval cserépedények: egyik tökéletes, másik tökéletlen, a harmadik csorba, a negyedik csodaszép. De felróhatja-e bármelyikőjük a fazekasnak, hogy hát engemet mért ilyenre, s mért nem amolyanra formáltál? Ugye, hogy nem. Hogy mit állítanak ki? Krumplit, brokkolit, lekvárt, cserepes virágokat, süteményeket, horgolt terítőket. Jaj, le ne késsem, mindjárt kezdődik a malacfuttatás. Mellette stílusosan a hússátor foglal helyet. Hát igen, itt nagy a tolongás. Mi emberek egy kicsit túlzottan is szeretjük a húst. Kóstolgatom a vajastésztába töltött darált sonkát. Mit ne mondjak, jó. Ízletes. Sőt, egyik finomabb, mint a másik. Itt mindenki mosolyog magának is, másoknak is. Józan, megfontolt, vendégszerető, előítélet nélküli emberek hada vesz körül. És én most be merem vallani és vállalni, hogy igenis nekik, embereknek szeretnék tetszeni, és nekik, embereknek szeretnék a kedvében járni. A szeretetre kérlek benneteket, kedves szomszédaim, hogy ne csináljátok azt, amit otthon, Magyarországon sok ember csinál, hogy többre tartja magát másoknál. A man's a man for all that, írta Burns. Egyébként meg, mink van, amit nem kaptunk? Szomszédaim! Épültem a mai napból. És ha épültem, akkor szépültem is. Lelkiekben mindenképpen. Köszöntsétek egymást édes mosollyal. Ezt én, Margit írom nektek Skóciából egy nagy rétről.