2011. 10. 04.
Margit második levele az Utcabeliekhez
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Margit második levele az Utcabeliekhez Kedves Szomszédaim! Megismertem egy skót embert, ezzel az emberrel szeretnék dicsekedni, nem önmagammal. A neve Robert Burns. Dalszerző, dalnok, költő, bárd. Azt mondhatjátok erre, de hát ő már nem is él, akkor hogyan ismerheted? A verseiből, drága szomszédaim, a verseiből. A verseiből ismerszik meg a jó költő.
 

Burns szülőháza

Nos, elmondom nektek. A dagályos divatköltészet korában születik Skóciában egy parasztfiú, aki a nép nyelvén elkezd mindennapi témákat érthető módon megénekelni. Tisztára mint a mi Petőfink. A verseiben benne van az egész gyönyörűséges teremtett világunk: a bogarak, a madarak, a búza, az egér, a virágok, a halál, az ember és a szerelem. Az ő verseiből aztán kihallatszik a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, azaz Isten mindent átfogó teljessége. A kis Burns anyja legendákban és babonákban gyökerező meséin nő fel. Alloway-ban van a szülőháza, a Doon folyó partján. A ház apró ablakai és vastag, tömör fala védelmet nyújtott a zord skót tél ellen. Nem messzi innen áll egy temető, a temetőben nyugszik Burns két kedves megénekelt figurája: Tam O'Shanter (Kóbor Tamás), mellette Tam régi, hűségesen részeges ivócimborája, Soutar Johnnie (Csiszlik Jancsi), a suszter. Hát ez a két férfiember igencsak híjával volt a kegyelmi ajándékoknak. Ittak, paráználkodtak, duhajkodtak, aztán megint ittak. Igen, igen, kedves szomszédaim ők mindketten nagyon-nagyon szerették a bort. Sőt mi több, Burns is nagyon szerette. Paraszt volt, gazdálkodni próbált a mocsaras, kátyús földön, de alig tudta kicsikarni belőle az élelemre valót. Az ivással sok örömet, de még több fájdalmat okozott magának. A helyi presbitérium rendszeresen bűnösnek találta a kicsapongó életmódja miatt. Ó, te ítélkező ember! Mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel. A képmutató bíráknak Burns szatirikus versekkel vágott vissza. Itt van a templomkertben Willie Fisher sírja is, egy különösen rosszindulatú presbiteré, aki egy éjszakai ivászat után az árokban lelte halálát. Nem azért írom ezeket, hogy okoskodjam, hanem azért, mert intelek, mint szeretett szomszédaimat, titeket. Mondom hát, ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért, ahogy azt Burns tette, a viszálykodás a lelki kiskorúság jele.

Burns és a Sirály


Utunk következő állomása Dumfries, ahol a főtéren áll a költő szobra. A szobor fején sirály ül, éppoly szürke, mint a kő, melyből a test vétetett. Először azt hiszem, a sirály a művészi terv része, a szárnyaló képzelet szimbóluma. De nem, a sirály elszáll, a szobor marad. Látjátok, szomszédaim, mennyire nem vagyok alkalmas arra, hogy önerőből bármit is megítéljek.

Burnst harminchét évesen szólította magához az Úr. A Globe Innben, a régi kedvenc kocsmájában még mindig a kandalló mellett áll a széke. Vigyázzák, nézik, ügyelik. Hisz tényleg, a legnagyobb dolog a szeretet, nem? Január 25-én, Burns születésnapján rendezik Skóciában a Burns Suppert. Ez az élet és költészet nagy napja, estéje, amikor összejönnek az emberek és haggist esznek, whiskyt isznak és Burns-verseket szavalnak. A haggis valami olyasmi, mint a mi kisgömböcünk. Birkagyomorba töltött belsőségek, melyhez némi zabkása és fűszer is adatik. Burns ódát is írt hozzá.

Haggis

Én is megkóstolom a haggist, közben felföldi Mary-re gondolok, a kecses szépségre, akinek megígérte a költő, hogy elszökteti. Láttam a múzeumban a róla készült festményt, hosszú perceken át néztem, tényleg elbűvölő teremtés lehetett. Szegény leány várt, várt, de a költő nem jött, ő meg belehalt a bánatba. Mert minden tiszta a tisztának. „Szerelmes szívét néma por mállasztja, nem kíméli! De bennem mindörökké él a szép felföldi Mary.” (Ford.: Jékely Zoltán)

Burns és Highland Mary

Igen, becsapta a leányt, és persze ti most azt gondoljátok, hogy még ilyen gazembert. Talán igazatok van, talán nem. De arra emlékeztetlek titeket, hogy aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék. És még az is lehet, hogy csak a költő fantáziájában élt a szép felföldi lány.

Burns és Highland Mary a múzeumban

Kedves Szomszédaim! Ha távol is vagyok tőletek testben, lélekben mégis veletek vagyok. A szomszédi szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hisz ezt gyakoroljátok nap mint nap az egész Cházár András utcában. Ha véletlenül összefutnátok B-vel, amire igen kis esélyt látok, adjátok át neki forró ölelésem. Ó, én balga kishitű ember! Kegyelem veletek, ezt én, Margit írom, a saját kezemmel Ayr-ből.

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés