2011. 01. 21.
Negyedik levél
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ki ne vágyna egy orjás tengeri kagylóban bélest enni a kedvesével? Vagy mondjuk töltött káposztát? Ó, talám tudva nincsen édes öcsémnél, hogy ki fia-borja az a Mumin? Lehetetlen, hogy ne szóljak ebben a levelemben Tamperéről, ahol a Mumin Múzeumot látogattam. De előtte még el kell mondanom, micsoda szép térségeken megyen az ember Helsinkitől fogva egész Tamperéig, hogy a szeme bé nem telhetik. Apró, füstölgő, bordóveres faházikók ceremonikus rendben. Egy erdei lak ablakában melegpiros fények, benn bizonyára málét majszolgatnak, künn ordítanak a farkasok. Igen, málét, édes öcsém, itt Finnországban fő az egészség. Aztat penig leggyakortább mi magunk rontjuk el. Mert miért látunk a finn emberek között annyi egészséges öreg embereket? Ennek igen könnyű okát adni. A táplálkozás, édes öcsém, a táplálkozás. Igaz is a', hogy az ember a fogával ás magának vermet. Kvártélyt és tractát kaptam egy régi kedves barátomnál, valamint a lelki békesség tractája is felszolgáltatott énnékem.
 
Tampere városa felől azt mondhatom, szerencsés, aki itten lakhat. Harmonia, béke, nyugalom derék állapotja lengi be az utzákat. Elég a', hogy itt van egy nagy, hóval fedett ház, abban van temérdek szoba, és a temérdek szobából öt szobányit tesz ki a Mumin Múzeum. Nem volt olcsú a belépő, kicsit bánkódtam miatta, aztán a Nagy Égi Fejedelmünk leszólt hozzám, ugyan már!, balga!, amit gyűjtöttél kié lészen?
 
Abban sem hazudok, édes öcsém, ha azt mondom, hogy Tove Jansson egy nagy varázsló, Tuulikki Pietila meg a segéde, aki asszisztál neki a temérdek irtóztatóan érdekes lélek materiális előhúzkodásában. Jansson történeteinek több grádicsa vagyon, egy, ami mesébe illik, a másik a szív magánya, a harmadik a filosophia, és én itt most meg is állanék.
 
Azt kérdezed, édes öcsém, hogy hány nyelvre fordították. Épp annyira, mint ameddig Krisztus urunk földi élete moderálódott, 33. Azt mondják, ott pihen minden valamirevaló finn almárium tetején a Mumin-könyv, a legáhítottabb olvasnivaló Mika Waltari és a Kalevala után.
 
Forrás: www.flickr.com

Mi a titka a Mumin-figuráknak, édes öcsém? Hát a mindannyiunk szüve legmélyén rejtekező behemót magány. Meg aztán a humánum, a humor, a tolerancia, a harmónia, ami általsüt minden kulturális klímán, s megmelengeti ezt a kaotikus világot.
 
Ide hallgassék kegyelmed! Pár példát a pennámra teszek.
 
Elsőbb: Egy kismókus a tilalom ellenére is kimégyen a házból, mert két szemével akarja látni a csodálatos jégasszonyt. Szemibe néz a nagy magos asszonynak, és feldobja a talpát. De legalább látott valami szépet, mielőtt meghalt, vigasztalják egymást a barátai.
 
Aztán: Ha valaki például megtalálja az elveszettnek hitt táskáját, jó alkalom az egy ceremonia tartására. Jönnek a barátok, zenélnek, tüzet raknak és várják, hogy elmúljon a tél.
 
Forrás: www.daf.eduprojects.net

Legvégén: Jó a magánosság, jó a szürke biztonságos élet, de milyen jó kalandozni egy elhagyott barlang mélyén, jó melengetni hátunkat egy kályhánál, szép actus a dermesztő hidegben kilesni a csodalényeket, akik a hold felkeltekor faágakat hordanak a hegy tetejére, hogy tüzet rakjanak. Van valami universalis jó a Mumin-völgyben, édes öcsém. Itt minden jó, itt nincs jobb, és nincs legjobb. Micsoda szamár ez a világ, folyton a jobbat, a legjobbat kételen hajszolni, nem? 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés